Kelt tésztás lepény baconos/hagymás feltéttel

Hozzávalók a tésztához (egy nagy, kissé peremes (3-4 cm magas) gáztepsihez):

40 deka liszt (BL55)
3 deka élesztő
2,5 deci langyos tej
1 tojás
5-6 deka olvasztott vaj
Fél mokkáskanál porcukor
Só (kb. 1 teáskanál, de ízlés szerint)

Hozzávalók a szalonnás feltéthez (nincs kép):

45 deka kockázott bacon szalonna
2 evőkanál egész kömény
Durva szemű só

Hozzávalók a hagymás feltéthez (lásd a képet):

15 deka bacon- vagy füstölt szalonna
7-8 fej közepes nagyságú vöröshagyma
2,5 deci jó sűrű tejföl
4 tojás
Só
Bors
2 evőkanál egész kömény


A tészta elkészítése:

Az élesztőt kb. 1 deci langyos tejjel, 1 lapos ek. liszttel (ki lehet venni a kimért lisztből), a porcukorral felfuttatom, majd a maradék liszt közepén kialakított kis mélyedésbe teszem. Hozzáadom a tojást, a vajat, a sót, a maradék tejet és az elektromos habverő dagasztó villájával jó alaposan kidolgozzuk. Szép, sima legyen a felülete. Megszórom liszttel a tetejét, letakarom és duplájára kelesztem.

A tepsit kivajazom, megszórom liszttel és a tepsiben nyújtom ki a tésztát. Ráteszem a feltétet és a sütés előtt még hagyom 15 percig a feltéttel együtt kelni. Közben a sütőt előmelegítem, légkeverés 200 fokra. Alepényt kb. 25-30 percig kell sülni. 15 perc után visszavehetek a hőfokból légkeverés 180 fokra. Akkor jó, amikor a széle kezd szép barna lenni.

A bacon-os feltét elkészítése:

Telerakom a kockára vágott bacon-nel a kinyújtott kelt tésztát. Megszórom a durva szemű sóval és az egész köménnyel.

A hagymás feltét készítése:

Kiolvasztom a füstölt szalonnát. A vékony csíkokra szelt vöröshagymát üvegesre dinsztelem. Mikor kihűlt, össekeverem a tejföllel és a tojással (ajánlatos a tejföld és a tojást előzőleg jól összekeverni). Megsózom, borsozom és belerakom az eégsz köményt. Ezt az egész masszát kenem rá egyenletesen a tésztára.

Megjegyzés:

Nyaralásom alatt (keresztlányom szüleinél nyaraltunk) vendégek jöttek, közös barátok. Nem akartak grillezni, mivel nagyon meleg volt. Ezért gondoltuk ki, hogy valami egyszerűvel kínáljuk meg barátainkat. Ez a recept jónak tűnt és valóban az is volt.

A receptet a Novum kiadó gondozásában jó pár évvel ezelőtt megjelent „Házi cukrászat” c. szakácskönyv alapján némi módosítással készítettem el.

Jó étvágyat!

Finom fehér kenyér, élesztős

A képen látható kenyeret az alábbiak szerint készítettem:

Hozzávalók a kovászhoz:

40 deka finomliszt (BL55)
2 deka élesztő
1 mokkáskanál porcukor (lapos kanál)
2,8-3 deci langyos víz

A kelés után az alábbiakat kell még hozzáadni:

70 deka fehér kenyérliszt (BL80)
1,5 evőkanál olaj
1 csipet aszkorbinsav
2 teáskanál só
Kb. 3,8-4 decinyi langyos víz


Elkészítés:

A kovászhoz való összetevőket az elektromos habverő dagasztó villájával jó simára kidolgozom, liszttel megszórom és letakarva viszonylag meleg helyen duplájára kelesztem.
Ezután hozzáadom a többi hozzávalót. A langyos vízből 3,5 deci biztosan belemegy, a többit – szükség esetén – inkább apránként adjuk hozzá. A habverő dagasztó villájával addig keverem, ameddig szép sima, nem ragadós tészta lesz belőle. Sima, fényes felülettel. Kézzel jó alaposan még átgyúrjuk, 15-20-szor odacsapjuk a konyhaasztalhoz, utána liszttel megszórjuk, és megkelesztjük. Kb. fél óra kelés után kivesszük a tálból, átgyúrjuk odacsapjuk jó párszor és hagyjuk duplájára kelni.
A duplájára kelt tésztát megint átgyúrom, odacsapkodom és szép hosszúkás (a jénai alakjának megfelelően) formára alakítom. Belehelyezem az előkészített jénaiba.
Ezt a kenyeret a jénai kacsasütő tálban sütöttem. A tálat vékonyan kiolajoztam, beliszteztem.
Ebbe tettem bele a kenyértésztát.
A berakás után vágtam meg három helyen éles zsilettpengével. Betakarom a jénai fedeével és hagyom a duplájára megkelni.
Begyújtom a sütőt légkeverés 220 fokra és ezen hőfoknál 15 percen át sütöm a kenyeret, majd leveszem a hőt légkeverés 180 fokra. Kb. 45-50 percen át sütöm még, majd leveszem a fedőt róla. Megkenem vízzel és addig sütöm még, ameddig szépen meg nem sül.
Miután kész, kiveszem a sütőből, rácsra teszem, megkenem vizes ecsettel és lehetőleg hűvösebb helyen hagyom kihűlni. A héja szépen megrepedezett, cserepes lett és finom ropogós.

Megjegyzés:

Tegnap este jöttünk meg hosszas, négy és fél napon át tartó balatoni nyaralásunkból. Nem volt itthon egy falat kenyér sem. Általában későn szoktunk reggelizni, így korán felkeltem és elkészítettem a kenyeret. Finom lett. Korábban is sütöttem már fehér kenyeret, az is jó volt, de egy picit másképp készült – próbálkozom, kísérletezgetek.
Ma elkezdtem a búzakovász erjesztését. Szombat reggelre jó lesz. Most megpróbálok majd csak kovásszal készített (még a kenyérpor sem lesz benne – abban is található nyomokban élesztő, bár elenyésző mennyiségben) fehér kenyeret sütni. Jó korán kell majd kelnem, hogy időben kész legyek. Remélem, hogy sikerül.

Jó étvágyat!

Graham lisztes kenyér élesztő nélkül, kovásszal készítve, majdnem kézi dagasztással

Hozzávalók a kovászhoz:

40 deka graham liszt
15 deka erjesztett rozskovász
2 evőkanál porított kenyértészta
Kb. 3,6 deci langyos víz

A megkelt kovászhoz az alábbiakat adom:

1,2 kiló BL80-as kenyérliszt
1 késhegynyi aszkorbinsav
3 deka só
2 evőkanál olaj
Fél mokkáskanál porcukor
Kb. 5-6 deci langyos víz (függ a liszt minőségétől)


Elkészítés:

A graham liszt közepén egy kis mélyedést csinálok., beleöntöm a rozskovászt, a porított kenyértésztát és annyi langyos vizet, hogy kb. nagyon sűrű nokedli tészta állaga legyen. A habverő dagasztó villájával jó simára kikeverem, liszttel megszórom és lefedve duplájára kelesztem (kb. ½-1,5 óra – függ a külső hőmérséklettől).

Miután megkelt, hozzáadom a többi lisztet, a sót, az aszkorbinsavat, olajat és a langyos vizet (fél liter biztosan kell bele, a többivel óvatosan bánjunk). A habverő dagasztó villájával addig keverem, ameddig egy szép sima tésztát kapunk amely nem ragad sem a kezünkhöz, sem a dagasztóvillához, sem a tál aljához. Ekkor még kézzel alaposan átgyúrom és 15-20-szor az asztalhoz csapkodom (lehet az ellenségünkre, valamelyik nem szimpatikus szomszédunkra, rosszalkodó házastársunkra gondolni a csapkodás közben). Visszateszem a tálba, megszórom liszttel a tetejét és lefedem. Meleg helyen hagyom kelni. Ez a kenyértészta sokkal lassabban kel, mint az élesztős – de sok függ a liszt minőségétől, a kidolgozástól, a külső hőmérséklettől. Kb. egy óra múlva átgyúrom az egész tésztát és a szokásos módon az asztalhoz csapkodom. Újból visszateszem a tálba, beszórom liszttel a tetejét és hagyom duplájára kelni (kb. 2-4 óra(. Ezután kiveszem a tálból megint ágyúrom, csapkodom. Ezt a kenyeret egy teflonbevonatú kenyérsütő tálban sütöttem. A tálat vékonyan megolajoztam, beszórtam liszttel, belehelyeztem a tésztát és lefedve hagytam legalább a duplájára kelni.

A képen látható tésztát még a sütés elején megvágtam. A sütőbe helyezés előtt megspricceltem vízzel, ráborítottam egy harang alakú fedőt, melyet belülről szintén bevizeztem (lehet egy magasabb falú lábossal is betakarni – a lényeg, hogy ne essen le a kenyérsütő tálról). A sütőt közben légkeverés 220 fokra előmelegítettem. Berakom a befedett tálat és az előmelegített sütőben a legmagasabb hőfokon 10 percig sütőm (légkeverés 220 fok), utána visszaveszem a hőt légkeverés 180 fokra. A 35-ik percnél kiveszem a sütőből, leveszem a fedőt, átkenem vízzel a kenyeret, vissza a fedőt és irány a sütő megint. Ezután még kb. 30 percig sütöm fedő alatt. Ekkor le lehet venni és szép pirosra sütni. Ekkor egy kis lábaskában vizet teszek a sütőbe.
Készre sütöm.
Miután ez megtörtént, kiveszem a sütőből, kiborítom a tálból és rácsra teszem. Átkenem vízzel és ha megoldható, hűvös helyen hagyom kihűlni.
2,64 kiló kenyér lett belőle.

Megjegyzés:

Nagyon szépen megrepedt a héja, finom, ropogós volt.
Azt tapasztaltam, hogy ha a fém sütőtálban sütöm, akkor másképpen barnul a héja, mintha jénaiban sütném.
A rozskovász készítését itt elolvashatod. A kenyértészta por pedig nem más, mint az élesztős kenyértésztából, a kelesztő tálban lévő maradék megszárításából és ledarálásából keletkezett. Ha alaposan kiszárítom és utána darálom le, jól zárható üvegben sokáig eláll.
Azt is észrevettem, hogy ha csak kovásszal készítem a kenyeret, a tészta egy picit nehezebb állagú, az élesztővel készült könnyebb. Érdemes szerintem kombinálni. Most ezzel kísérletezem.

Véleményem szerint érdemes megpróbálni ezt a kenyeret. A készítés napján reggel fél hatkor keltem és délután hat órakor már kész volt a kenyér. Másnap vittük nyaralni. Ott szépen el is fogyott és ízlett mindenkinek. Egy kicsit macerás, de nem annyira. Végigolvasva bonyolultabbnak tűnik az elkészítése, mint valójában.
Szeretnék odáig eljutni, hogy megcsináljam a tökéletes élesztő nélküli kenyér sütését. De ha nélkülözhetetlen az élesztő, akor is csak a legminiálisabb mennyiséget használjam. Remélem, hogy sikerül még ebben az életemben.

Jó étvágyat!

Graham lisztes kenyér

Hozzávalók a kovászhoz:

40 deka finomliszt
2,5 deka élesztő
2,8 deci langyos víz
1 késhegynyi aszkorbinsav (almaecettel – 1 evőkanálnyival – pótolható)


A kovász megkelése után az alábbiakat adjuk hozzá (én az alábbi liszteket használtam fel a képen látható kenyérhez).

20 deka graham liszt
20 deka tönkölybúza fehérliszt
20 deka BL80-as búza fehérkenyér liszt
10 deka finomliszt
3,6-3,8 deci langyos víz (függ a liszttől)

1,5 ek olaj (ebbe mogyoróüolajat tettem, ez volt itthon)
1 kk barnacukor
2 kk só
köménymag ízlés szerint (kb. 1-2 kk. – én ebbe a kenyérbe nem tettem)


Elkészítés:


1 nagy kelesztő tálban elkészítem a kovászt. A hozzávalókat az elektromos ha verő dagasztó villájával simára keverem (pár perc). Liszttel megszórom a tetejét, lefedem és meleg helyen hagyom kelni kb. a duplájára.

Miután megkelt, hozzáadom a liszteket, a cukrot, sót, a köménymagot (elhagyható), az olajat és a vizet. A vizet ne egyszerre öntsük bele - 3,5 decit biztosan felvesz, a többit csak szükség szerint. A habverő dagasztó villájával addig keverjük (időnként megállhatunk, hogy ne melegedjen fel túlságosan a gép), ameddig a tészta sima felületű, fényes, hólyagos (erre van egy nem szalonképes kifejezésem, tulajdonképpen ez fejezi ki szerintem a tészta megfelelő állapotát) nem lesz és teljesen elválik a kelesztő tál oldalától és a dagasztó villáról is könnyen lejön. Ezután egy belisztezett deszkára borítom és az általam nem nagyon kedvelt emberekre gondolván legalább 15-ször alaposan odacsapom a deszkához. Visszateszem a kelesztő tálba, lefedem és a duplájára kelesztem. A kelési idő függ a külső hőmérséklettől is. Félidőben egyszer átdolgozom.
Miután megkelt, ismét kiborítom a deszkára, megint átgyúrom, megint odacsapkodom a deszkához kb. 10-15-ször. Megformázom és formába teszem. Szilikonos sütőpapírral kibélelt ovális jénaiba tettem, azonnal bevágtam a tetejét nagyon éles zsilettpengével, lefedtem és hagytam kelni ameddig a tészta majdnem feljött az edény tetejéig és a bevágások szépen kinyíltak. Ekkor vizes ecsettel végigkentem és a légkeverésen 220 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütöttem, majd a hőt visszavettem 180 fokra és ezen folytattam kb. 50-55 percig. Mielőtt a kenyeret beraktam a sütőbe egy lábas vizet tettem alulra a gőzképződés végett. Kb. 30 perc után kivettem a kenyeret a sütőből, vízzel átkentem és visszahelyeztem. A teteje elég hamar kezdett barnulni, így egy idő után a jénai tetejével befedtem és készre sütöttem.
A formából kiemeltem a kenyeret, ismételten bevizeztem és rácson hagytam kihűlni.
1,74 kg kenyér lett belőle.

Megjegyzés:

Legközelebb a jénait csak szakajtónak fogom használni. A megkelt kenyeret a papírral együtt helyezem majd a sütőlemezre – így egyenletesebb színű lesz a héja.
Az utóbbi időben – a kezdeti sikerek után – egy kenyerem sem sikerült, mindegyik összeesett, a kenyérhez egyáltalán nem hasonlító külsővel rendelkeztek. Bár ízre nem voltak rosszak, de a legnagyobb jóindulattal sem lehetett kenyérnek nevezni őket.
Törtem az agyam (nagyon magas életkorom miatt ez már nehezen megy), nem akartam a vereségbe belenyugodni. Úgy tűnik, hogy a héten megvilágosodtam és ez a legutolsó kísérletem sikerrel járt. Az biztos, hogy nagyban hozzájárult a kézimunka is és az erőteljes csapkodás miközben ellenségeimre gondoltam. Még összeszedek egy párat, hogy legközelebb még tökéletesebb legyen a kenyér.

A kenyeret a http://www.palfalva.hu/pdf/kenyersutes.pdf elektronikus szakácskönyvben lévő recept alján készítettem el némi módosítással.

Jó étvágyat!

Gesztenyés aprósütemény

Hozzávalók:

40 deka főtt, áttört gesztenye (mirelit)
12 deka vaj
14 deka cukor
2 tojás
8 deka liszt
1 csomag vaníliás cukor
1 evőkanál rum
1 nyomózsák
Nagy lukú csővég

A csokimázhoz:

15 deka étcsokoládé
3 deka van

A töltelékhez:

Savanykás lekvár


Minden hozzávalót előkészítek. A gesztenye és a vaj legyen puha
A sütőlapot kibélelem sütőpapírral (én a papírt is meg szoktam vékonyan vajazni és gyengén beszórom liszttel, így biztosan nem ragad oda. Lehet, hogy nem kell, de én akkor is így csinálom.).
A gesztenyemasszát a vajjal nagyon habosra keverem. Hozzáadom a cukrot, tovább keverem. Hozzáadom a két tojást, továbbkeverem és végén a lisztet. Nagyon jól összedolgozom.
Előmelegítem a sütőt légkeverésnél 160 fokra.
A nyomózsákba töltöm a masszát és nem túl közel egymástól, halmokat helyezek el a sütőlapra (lásd a képet). Beteszem a sütőbe és kb. 10-12 percig sütöm a középső vagy fölülről a második rácson. Nekem az a tapasztalatom, hogy a sütőpapír ellenére – a tepsik anyagától is függ, hogy mennyi ideig kell sütni. A zoáncozott sütőlapon véleményem szerint elég a 10 perc, a fehérfém (aluminium-szerű) lapon pedig 12 perc. Nem jó, ha nagyon megsül az alja.
A sütiket – miután kihűltek – lekvárral összeragasztom és eteszem a hűtőbe, hogy jól lehűljenek.
Vízgőz fölött egy lábosban megolvasztom a csokoládét és a sütik felét belemártom és rácson hagyom megdermedni.
Egy másik megoldás az lehet, hogy a sütiket ráteszem a rácsra, az egyik oldalukat ffélig leöntöm csokival és miután megdermedtek, megfordítom és ugyanezt teszem a másik oldalla. Így elkerülhetem, hogy a rács nyomot hagyjon a bevonaton.
Én fémdobozba tettem másnapig. Fogyasztás előtt egy fél órával érdemes kivenni, hogy ne
Legyen nagyon hideg.


Megjegyzés:

Kellemes ízű sütemény, szerintem nem néz ki nagyon rosszul. A süteményt a "Négy évszak házi süteményei" c. szakácskönyvben megjelent recept alapján készítettem (Geopen Könyvkiadó a Vidék Íze c. folyóirattal együttműKödve -20079.

Jó étvágyat!

Epres túrótorta

Hozzávalók egy 26 cm átmérőjű tortaformához:

Sütőpapír, pici vaj és liszt a megkenéshez, szóráshoz

A tésztához:

20 deka finomliszt
10 deka vaj
5 deka szitált porcukor
1 csipet só
1 tojás
½ teáskanál sütőpor

A töltetékhez:

50 deka félzsíros (de ha zsíros, az sem baj)
15 deka szitált porcukor
4 tojás sárgája
4 tojás fehérje
1 citrom reszelt héja
1 vaníliás cukor
10 deka olvasztott, lehűtött, de még folyós vaj

A tetejére:

50-60 deka friss nagy szemű eper
75-100 gramm szitált porcukor
1 evőkanál apróra vágott friss menta- vagy citromfűlevél (én az utóbbit használtam)
3 evőkanál citromlé
1 tasak piros tortazselé por


Elkészítés:

A tésztát dolgozom ki legelőször. A lisztet a sütőporral együtt átszitálom. Hozzáadom a porcukrot, a vajat. A kézi habverő dagasztó villájával morzsalékosra dolgozom, hozzáadom a tojást, a csipet sót és alaposan összegyúrom a dagasztó villával. Gombócot formálok belőle, nylonzsacskóba teszem vagy műanyag fóliába tekerem és egy időre a hűtőszekrénybe rakom (az elkészítés előtti nap is meg lehet ezt tenni).

A sütés előtt előkészítem az epret. Alaposan megmosom, lecsumázom, negyedekbe vágom. Összekeverem az apróra vágott zöldfűszerrel, a porcukorral és a citromlével és legalább egy órán át hagyom állni.

Félig előkészítem a túrótölteléket is. A tojásokat szétválasztom. A fehérjét egy tálban, amiben felverem, a hűtőbe teszem. A túrót a cukorral (a cukorból egy evőkanálnyit félreteszek, ez a tojásfehérje felveréséhez kell), citromhéjjal és a tojások sárgájával kikeverem. Félreteszem.
Előmelegítem a sütőt 180 fokra légkeverésnél. A tortaforma alját kibélelem sütőpapírral, amit szintén megkenek nagyon vékonyan vajjal és megszórom liszttel. A tészta kétharmad részét a formában kinyújtom és megszurkálom. Az eredeti recept szerint 12 percet kell elősütni, de úgy tűnik, hogy az én sütőm légkeveréses 180 fokán elegendő a 10 perc. Ha ez megtörtént, hagyom hűlni.
A sütőt is hagyom nyitott ajtónál kihűlni.
Ezután bekenem a forma oldalát is vékonyan vajjal, ha sikerül, meg is lisztezem egy kicsit. A maradék egyharmad tésztából csinálok egy olyan hosszú hurkát, amely körbeéri belülről a tortaformát. Körbetapasztom úgy, hogy kb. 3 cm magas perem képződjön.

Befejezem a túrómasszát. Felverem a tojásfehérjét a félretett egy evőkanálnyi porcukorral jó kemény habbá. Óvatosan belekeverem a túrós masszába és a végén még óvatosabban hozzáadom a folyós, de nem meleg vajat. Beleöntöm a formába, és beteszem a hideg sütőbe. A hőfokot beállítom légkeveréses 160 fokra. A recept szerint 70 percig kell sütni, de az én sütőmnél elegendő lett volna a 60 perc. Nem sült túl, de a széle lehetett volna egy hajszálnyival világosabbra sülve.

Miután elkészült, a tortát rácson, a formában hagyom teljesen kihűlni.

Elkészítem a tetejét. Az epret szűrőbe teszem és hagyom lecsöpögni egy edénybe. A lecsöpögött levelet kiegészítem 3 decinyire és a tortazselé zacskóján lévő előírás szerint elkészítem a zselét. Egy picit kell hűlni hagyni. Közben az eperrel beborítom a tortát, óvatosan ráfolyatom a még folyós zselét és a hűtőbe teszem kihűlni.

Megjegyzés:

Elég mutatós és finom. Ha számomra az oldala nem lett volna egy ezrednyire sötétebb, mint ahogy terveztem, majdnem kifogástalannak is lehetett volna nevezni (nagyjából). Most csináltam először ezt a tortát, legközelebb már okosabb leszek. Sajnos minden sütő más, minden tepsi másképp adja le a hőt – ki kell tapasztalni. De finom volt, ehető és már alig van. Tejszínhabbal még fincsibb. A recept eredeije Dr. Oetker "Túrótorták és sütemények" c. szakácskönyvében található.

Jó étvágyat!

Tejszínes, zöldfűszeres, parmezános spagetti

Az ételt a következőkből készítettem:

40 deka Barilla spagetti (leghosszabb)
20 deka füstölt császárvég, apróra vágva
1-2 kanál étolaj
1 csomó zöldhagyma
4-5 evőkanálnyi apróra vágott friss zöldfűszer keverék (bazsalikom, oregano, kakukkfű, zöldpetrezselyem)
600 gramm tejszín
1 nagy maréknyi reszelt parmezánsajt (lehet valamivel több is)
Kevés víz
Só
Bors
5-6 szem közepes nagyságú keményhúsú paradicsom
Reszelt parmezán a tetejére


Elkészítés:

Legelőször a tejszínes szószt készítem el. A füstölt császárvéget nagyon apróra vágom és az étolajon kiolvasztom. Közben az újhagymát megtisztítom, vékony karikákra vágom. Hozzáadom a kiolvasztott császárvéghez az apróra vágott fokhagymával együtt és tovább dinsztelem. Ezt nem kell nagyon sokat dinsztelni, pár perc elég. Ekkor felöntöm a tejszínnel és a tejszínes dobozt kevés vízzel kiöblítem és hozzáadom az előzőkhöz. Most jön bele a zöldfűszer. lassú tűzön, időnként kevergetve háromnegyedére besűrítem. Ekkor adom hozzá a reszelt parmezánsajtot és még kb. 5-10 percig kavargatva tovább főzöm. Közben sóval, borssal ízesítem.
A tésztát kifőzöm. Az elkészült mártást vagy összekeverem a tésztával, vagy külön csészében adom a spagettihez.
Tálalásnál megszórom reszelt parmezánsajttal.


Megjegyzés:

Mindkét lányom nagyon szereti, sajnos, én is. A parmezánsajt általában drága, de lehet találni olyan üzleteket, ahogy igencsak elfogadható áron tudom beszerezni. Túl sűrűn nem készítem, mert így sem tartozik a legolcsóbb kaják közé.


Jó étvágyat!